Méltatlanul aljas és méltatlanul kisszerű – és a miért
Először tapsikoltam. Mintha a nemzet önjelölt (és egyedül tapséhsége miatt csak és egyre szánalmasabb) bohóca cikke hiszterikus utolsó mondaitól letekintve átlépett volna saját árnyékán. Majdnem helyénvalóan, majdnem helyénvalót írt. írt a már ezen a blogon is említett szánalmas bohózatról.
Csaképpen.
Csaképpen amitől óva int, már megtörtént. Az illetőt már kitüntették.
Akkormeg?
Mint aki élesztőt dob a pöcegödörbe. Bármily finoman, és kecsesen intellektuális mozdulattal teszi. A szart dagasztja, ami már így is, nemcsak a Filozófia Intézetben állig ért. Most dagad.
Miért? Vajon miért e finom csúsztatás?
Miközben okosan oszt jobbra, okosan oszt balra, ő meg így középen. A porond közepén. Ám attól még és változatlanul bohóc. Csak már nem is szórakoztató.
Semmilyen.
Legfeljebb még, ha nagyon jóindulatú akarok lenni, aljas és kisszerű.
Tags: Filozófiai Intézet, Tamás Gáspár Miklós, TGM, Új cimke létrehozása