Harmadik és negyedik intellektuális botrány
A(z általam történt szóvá tétele szempontjából) harmadik intellektuális botrány számomra egy emailből rajzolódott ki: “Megjelent Mérleg 2009/1–2-es (dupla) száma. Csak az interneten olvasható. Nagy összeállítást közöl katolicizmus, fundamentalizmus és („keresztény”) szélsőjobboldal kapcsolódásairól.
A folyóirat fennállása óta először történt meg, hogy nem sikerült előteremtenünk a nyomtatáshoz szükséges anyagiakat. Magyarországon, különösen a szűk (és szemlátomást egyre szűkülő) horizontú egyházi hivatalosság s az átpolitizált felekezetiesség köreiben az értelmiség pozitív visszajelzései, az élénkülő olvasói válaszok ellenére sem tapasztalható érdeklődés a korszerű keresztény tájékozódás lehetőségei iránt. Amilyen érthető (a történelmi, politikai, társadalomlélektani háttér ismeretében), olyan elszomorító.
A jelenlegi válság fő oka nem a hanyag adminisztrációban, nem valamelyik érintett idős bíboros vészes túlterheltségében, nem a hiányos kommunikációban vagy a magányos döntésekre hajlamos egyházfő karakterében keresendő. A felsorolt körülmények szintén sajnálatosak, hiszen nagy horderejű, súlyos következményekkel járó határozatokról van szó, a probléma magja azonban nem ezekben, még csak nem is Willamson püspök kártékony és visszataszító antiszemita nézeteiben rejlik. A probléma magja elsősorban teológiai természetű , és ekkleziológiai-kánonjogi, ekkleziológiai-teológiai és ekkleziológiai-morálteológiai szempontból vizsgálható. A pápa hivatali működése miatt a hívőknek a Péter szolgálatába – mint a hit és erkölcs védelmébe – vetett hite mélyen megrendült.”
A tanulmány egésze – az abban foglaltakat, az abban foglaltak referenciáját vélem nagyságrendjét tekintve az általam elsőként szóvá tetthez mérhető negyedik intellektuális botránynak – ezen a linken keresztül érhető el.