Fiú csecsemő, lány csecsemő
Az anya (fiú-, illetve lány)gyerek kapcsolat különbségnél abba az irányba “tapogatózom” (próbálom használni az agyam), hogy a lánygyereknél inkább egy (lánygyerek szinte = anya) önkivetítés, a fiúgyereknél egy gyerek = az apa/férj intenciójú projekció tűnik valószínűbbnek. Ez magyarázhatja a D. Lessing könyvben (Ötödik gyerek) leírt elfogadási problémát. Inkább az anya komplexusai (ha nem is feltétlenül terheltsége, de plánme egy csecsemőhöz képest kialakult standardokhoz szűkülét reakcióképessége), semmint a férfi/női különbséget eredményező (nagyon csekély mértékű genetikai különbség.
Annál is inkább, mert (a számomra revelatív hatású) Heinz Kohut:
a/ arról ír, hogy az anya (és persze mások sem) nem képesek nem túlbecsülni/-értelmezni a csecsemő reakciójóit, és ezzel valószínűleg szinte húzzák a kezdeti pszichés struktúrák kiépülését.
b/ Gyakorlatilag minden (nemcsak) genetikai eredetű mentális problémát az anya-csecsemő kapcsolat, az anya nem megfelelő empátiájára visszavezethető problémájára véli elvileg visszavezethetőnek. (Azért elvileg, mert a preverbális területek hozzáférhetősége…)
c/ Az anya-gyermek kapcsolat problémáinak, tehát az anya hiányos empátiájának okaként (klinikai tapasztalatai alapján) a gondoltnál jóval nagyobbra becsüli a(z anya látens) pszichózis(ának) szerepét.
A csecsemőkorban különösen meghatározó (a későbbi kapcsolatok mintázatát meghatározó) anya gyermek kapcsolatnak erről az aspektusáról, az anyai szeretetről írottakon túl, regisztrált pszichobogom írok.