Megjegyzések: Megérkezés és felkészülés a távozásra

Karácsony - amiért, és ahogyan élünk: megjegyzés (Lux Erik)

Lux Erik — Wed, 11 Aug 2010 08:33:47 +0000

Miért ne lehetne? Pontosabban csak azt kell eldönteni, hogy melyik napon legyen, illetve ne kapjon-e külön napot. Én erre hajlok, hogy esetleg a Főheteknek ez a nap lehetne az ellentéte.
Feldobom a témát a Facebookon is azoknak, akik csatlakoztak a napokhoz.

Karácsony - amiért, és ahogyan élünk: megjegyzés (Anonymous)

Anonymous — Wed, 11 Aug 2010 05:32:00 +0000

Nem tudjuk mi a halál. Nincs róla megtapasztalásunk így nem tudjuk értelmezni és elfogadni. A halálfélelem szerintem nem a haláltól való félelem, hanem attól amit azonosítunk a halállal, ami valószínűleg legbensőbb félelmünk (mindenkinek más). A halált valóban elfogadni szerintem a megtapasztalás hiányában lehetetlenség. A félelmet - amiben a halálfélelem gyökerezik - csökkenteni vagy felszámolni… ez a szabadság. A halál az ami – ismeretlen. A halál utáni élet pozitív képe is csak egy a halálfélelmek áthidalása közül. :))
Nem vagyok biztos benne, hogy a halál valós elfogadása nem vezetne-e valamiféle összeomláshoz a pszichében.
Jómagam, ugyan nem az angyalkás mennyországban hiszek, de hiszem, hogy van Valami a halál után ami visszavár. Tesztkérdés: akkor mi az én legnagyobb félelmem? :))))

Sokminden kihullott az életünkből (virrasztás, halotti tor) ami talán nem is a halál elfogadását szolgálta de halálközeli tevékenységként a veszteség megélését és feldolgozását segítette. Most még a döglött hörcsögöt is igyekszünk eltüntetni, hogy a gyerek ne szembesüljön vele és könnyebben vészelje át a saját érzéseit. :/
Nem szeretjük a halált (ami persze mindig másokkal történik, velünk sose :D) és megöregedni meg megcsúnyulni se szeretünk mert szart se érünk már öregkorunkban hiába halmoztuk a tudást, tapasztalatot, bölcsességet.
És még meg is halunk. Tiszta kibaszás. :)))))))))

A halál… nem lehetne ez is egy nap témája?

Az állat melletti ember: megjegyzés (Lux Erik)

Lux Erik — Thu, 03 Jun 2010 07:47:40 +0000

Kösz, de azért ne túlozz!
Egy másik blogomon folytatott beszélgetés szinte azt folytatja, amivel a fenti bejegyzésem zárult, és amire reflektáltál, ezért idemásolom:
“Épp a minap beszélgettem elég hosszan és termékenyen arról, hogy a beszéd, ami már nem analóg, hanem digitális jelrendszer (ahol a jelölt és a jelölő kapcsolata esetleges és önkényes, azaz csak a jelrendszer használója által létesített és nem a jelöltből következő), micsoda szabadsággal, és ebből következő gondolati robbanással járt.
No de hát hogyan, mitől/kitől? - adódott a kérdés, amire nem nagyon találtunk választ.
Most a Neked írt választ fogalmazgatva ugrott be, hogy amiként a beszélők között ma is vannak olyanok, akik (másoknál sokkal jobban) ismerik az általuk használt elemek (a szavak eredetét, azaz etimológiáját) és vannak olyanok (méghozzá a beszélők nagyon nagy többsége), akik egyáltalán nem, régen sem lehetett ez másként.
Tehát azt hiszem, hogy az analóg (gesztus)nyelvről nem átváltottak elődeink egy másikra, egy digitálisra. Amúgy tudja a fene, de valószínűbb, hogy a mind bonyolultabb, mert mind artikuláltabb, azaz differenciáltabb hangnyomatékokkal ellátott analóg (gesztus)nyelv egyre több beszélőnél (főként a beszédet tanulónknál) indított el digitális funkciókat. Azaz nem tudták, hogy miért azt az elemet használják, amit használnak, pontosabban csak annyit tudtak, hogy a/ így tanulták, és b/ így mások értik, amit közölni akarnak.
Tehát analóg (individuális utakon) bővülhetett a gesztus nyelv (amelyet a közös használat szentesített/legitimált), és így érhetett el egy olyan, a mai bonyolultságot már megközelítő állapotot, ahol az individuális használat már digitálissá vált.

Ezért, azért és számtalan véletlenen át, de analóg módon bővülhetett a gesztus nyelv, és az eleinte csak azt árnyaló hangképzés, amely azonban épp közösségi áthagyományozása okán az utódok nyelvtanulása során mindinkább digitális működési módra váltott, pontosabban kapcsolata át a nyelvet tanulók és ezáltal használók agyát.
Azért is valószínű mindez, mert Nietzsche (és ebből a szempontból az ő nyomvonalát követve Heidegger is) onnan merítette filozófiája erejének jelentős részét, hogy a nyelvet digitális rendszerként használva ugyan, de elemeinek eredetét kutatva, addig nem sejtett analógiáknak, és ezzel az analógiákat létrehozó helyzeteknek, és a helyzet okozta (mentalitás)történeti változásoknak jutott nyomára.
És még valami, az előz szakasz végén önkéntelenül írtam a “szentesített” igét, miközben agyam “legitimált”-ra korrigált. Ez kisebb mértékben talán arra példa, amiről föntebb írtam, de ennél is fontosabbnak tűnik, hogy ebben az esetben a szócsere egy olyan változás szerkezetét sejteti, ami talán nemcsak ebben az egy esetben áll fenn, azaz igaz.

Egy gondolati konstrukció (ebben az esetben, hogy valami Istenhez tartozó) megtehetővé, és akár kötelezővé tesz valamilyen lehetőséget, ami előtte nem volt kötelező, és ha nem is volt feltétlenül tilos és tiltott, de nagyobb kockázatú volt, mint azt követően, hogy szentesítve lett.
A gondolati konstrukció ereje meggyengült, és ennek (is?) következtében ez a funkciót úgy tartjuk fenn, hogy egy másik gondlati konstrukcióra kapcsoljuk át a funkciót. Ráadásul és ebben az esetben olyanra, ami nincs is kész, tehát helyesebb azt mondani, egy gondolati konstrukció lehetőségére. Mert egyrészt a dolgok és cselekvési lehetőségek mind kevésbé szentelődnek, de egyre számosabbak válnak legitimmé, miközben fél hülyék ölre mennek azon vitatkozva, hogy a hülyék miért és miáltal tekintenek valamit legitimnek, illetve nem legitimnek. Sőt néhány kétes elemállapotú, de kétségtelenül az átlagnál jóval ravaszabb egyén mindezt arra használja, hogy az egészen hülyéket a fél hülyék vitája mentén táborrá szervezze, és mintegy mellesleg elintézzen magának is és a táborának is ezt azt. Hogy aztán tényleg mellesleg-e, vagy ezért a az egész? - mindenki azt hisz, amit akar, mert ennek a válasznak a szerveződéshez képest nincs igazi jelentősége és súlya. Másrészt a tyúk és a tojás problémájához hasonló, ami szintén csak látszólag megoldhatatlan. (Mert a helyes válasz ott is, itt is a hüllők - és így ott a tojás, itt - hadd gondolkozzam ezen még egy kicsit, de azt hiszem az, amiről egymástól elszakítva hol szeretetként, hol gyűlöletként beszélünk. Hacsak nem a szakadás maga. “

Az állat melletti ember: megjegyzés (György János)

György János — Wed, 02 Jun 2010 19:41:13 +0000

szerintem ez tökéletes. különöse amit a nyelv és a hit kapcsolatáról mondasz. ez megerősíti Isten=nyelv

A krematóriumok kora (A bennünk élő zsidó és náci II.): megjegyzés (Lux Erik)

Lux Erik — Wed, 28 Apr 2010 10:35:47 +0000

Gondolom megjegyzéseddel nem az egészségügyi ellátásra utalsz, ami mindinkább az égetési iparággal látszik (az utóbbi szempontjából termékeny, sőt) roppant termelékeny módon összekapcsolódni, - ha egyelőre talán kevésbé élesen is - de a közlekedési, és az energetikai ágazattal kapcsolatban is ugyanennek a tendenciának a jelentkezése figyelhető meg, :-/ ami talán úgy összegezhető, hogy nem az élet, és főként nem egyetlen élet a a meghatározó, de semmiképpen sem a kizárólagos szempont.
A halottkultusz megváltozása mintha az (életével szemben) halál kultuszának erősödése mentén zajlanék.
Ebből a szempontból az emberi jogok mentén zajló viták, sőt a háborúk is, mintha inkább csak az élet kultuszának elvetélt utóvédharcai lennének. Azoknak a pontoknak a rögzítési kísérleti, hogy mely pontokon és milyen módon nem (inkább csak lenne) szabad engedni a Magyarországon, a magyar nyelvhasználatban 48(ra szűkült teljesség, a végtelen illúziójá)ból.