Botrány és botrányos médiumok közötti különbség(tétel)
Az Élet és irodalomról írottak közben arra a belátásra jutottam, hogy nincs botrány médium. A bulvár annak lenne nevezhető, mert velük kapcsolatban csakugyan (más médiumoknál) gyakrabban emlegetnek nem ok nélkül botrányt, de valójában csak azért, mert a magán, sőt intim közötti határt feszegit. Nem általában, hanem szinte természetes, a sztárokkal kapcsolatos igényt elégítve ki.
A sztárok funkciójáról más blogjaimon röviden írtam is, és főként megalapoztam, hogy ha annak jön el az ideje/ahhoz lesz kedvem akkor valóban – a közhelyeken túl is – írjak/írhassak róluk. Mondjuk úgy, hogy megalapoztam annak a lehetőégét, hogy befejezzem azt, amit a celebekkel kapcsolatban éppen csak felvetettem.
Ilyen értelemben a bulvár főként a tabukkal (azok maradékával) foglalkozik abban az értelemben, ahogyan egy kommentra adott válaszomban kifejtettem, és amit most azzal egészítek ki, hogy korántsem véletlen, hogy a köznyelv máig (és meglehet helyesen!) az erkölcsi kérdéseket a szexualitással azonosítani. Abban az értelemben helyesen, hogy (feltehetően) csakugyan a szexualitásra alapozottan alakult ki az – a folytonosan változó határú, azaz – alakuló szféra, amelyikbe az ember(ek) nagyjából azzal párhuzamosan visszavonulhatnak, ahogyan a(z inceszt tilalomra alapozottan kialakuló fő)hatalom mentén az épp ezáltal kialakuló (nép)csoportba, illetve a “kivitelezők” közé bevonulnak. (A “kivitelezőkről” egy másik blogomon holnap írok majd részletesebben).
A botrányos média ezzel szemben, és nagyon röviden összefoglalva (később talán részletesebben is kifejtem) nem bulvár témákban a bulvár eszközeivel él, hallomásokra, bíróság előtt nem megálló fél és negyed tényekre épít. A bulvár média, ha a maga sajátos eszközeivel is, és speciális területen információt és ismeretet terít (hogy valóban ott, és úgy húzódnak a magán és a közélet határai, ahol azt gondolni szokás, és valóban azt választja-e, és ezáltal takarja el, amit erről gondolni szokás, ennyiben jámbor és találgató. Szemben a botrányos médiával, ami rágalmaz, azaz hamis információt terít ott, ahol az információ fogalma jogilag pontosan körülhatárolt, és ezáltal félrevezet, és így diszfunkcionális. Az előbbinek következménye, esetleges velejárója a botrány, az utóbbinak célja. Hogy eladja azt, ami normális (nem botrányos körülmények) között (már régen) eladhatatlan. Az eladhatóságot a botrányok, a botrányközeliség a bulvár média esetében is növelik, de mintegy a funkció természetes velajárójaként, nem pedig öncélként.