Bevezető(k) a Megérkezés - és felkészülés a távozásra blogomhoz
I. Eredetileg ezen a blogomon egy gyermek születését követő eseményeket szerettem volna nyomon követni. Számomra, és talán a látogatók számára sem volt haszontalan, azonban az anyaságról való mind eltérőbb felfogás botrány közelébe vitte a blogot, amelyet abban a formájában befejeztem.
II. Kísérletet tettem a gondolkodásunk kialakulására vonatkozó (vélt vagy valós) felismeréseim pontosítására, de ez sem vezetett eredményre.
III. Később az egyik levelezőm arról számolt be, hogy kórházban volt, és várja a szövettan eredményét. Engedélyével levelezésünket tettem közzé az ezzel kiegészített, eredetileg a gyerekszületés örömeivel foglalkozó blogomon. Meglehetős visszatetszést keltett a két téma (születés és halál) összekapcsolása, de épp a a kettő mesterséges szétszakításában találtam meg éppen ezen a blogon közös problémáink forrását.
IV. Aztán megtaláltam azt a témát is, ami a két végpontot összeköti, és amiről már fentebb is írtam, így csaknem a szemem szúrta ki, a botrányt, és ennek nyitottam új - ha nem is rovatot, de elkezdtem kategorizálni a botrányokat. Tettem mindezt annak tudatában, hogy:
V. A botrányok valójában olyan események, amelyeknél - legalább részben önhibánkból, éppen azáltal is, hogy botrányt kiáltunk - elakadunk, és ezáltal (elakad bizonytalan, és elmosódott hollétünk ittlétté változtatása, prózaibban fogalmazva életünk) mind személytelenebbé válik. Annyira, hogy a végén fölöslegessé válunk benne.
Régebben írtam: Eredetileg az anyaságról indítottam ezt blogot, azonban néhány hónap alatt nemcsak az derült ki, hogy az ezzel kapcsolatos problémák megbeszélése kezlehetetlen feszültségeknek a forrása, és ezért az erről való mind rendszertelenebb beszámolók közlését befejeztem. Kiderült, hogy utólag még a feszültségek forrásának közlése (a bejegyzések) sem vállalható(ak) a közlőnek.
Ez ugyan ellenkezik elveimmel, de kérésére ha nem is töröltem a bejegyzéseket, felfüggesztettem közlésüket.
Így jelenleg egy az olvasók számára ismeretlen történethez fűzött összegzéseim olvashatóak (mert a történet, ha eredeti formájában most ismeretlen is a látogatóknak, de varáiációi, akár saját felnövekedésünkre vonatkozó fölötte hiányos emlékeinkből, akár a szülőként adódó tapasztalatok alapján annál ismerősebbek). És főként olvashatóak kérdéseim, amelyek talán segítenek abban, hogy saját érzelmeinken és érzéseinken túl, mint a blog (legújabb, immáron harmadik) címe mondja: lássuk a gyereket!
Aztán az egyik levelezőm arról számolt be, hogy kórházban volt, és várja a szövettan eredményét. Engedélyével levelezésünket teszem közzé az ezzel kiiegészített, eredetileg a gyerekszületés örömeivel foglalkozó blopgomon.
Ha csak az előbbi, vagy csak az utóbbi téma érdekli, a főoldal jobboldalán taléálható linkek második tömbjében a Felkészülés linkre kattintva az utóbbi, a Gondok és örömök linkre kattintva az előbbi tematikára vonatkozó bejegyzések válnak csak láthatóvá. (Ha valakit zavarna az eklektika.)
Ha új látogtató ír kommentet az nem jelenik meg automatikusan. Ilyen értelemben a nem fizetős felületeket is regisztrálttá tettem. (Az ezekre való regisztráció e lehető legegyszerűbb módon történik: az addig csak számomra látható komment általm történő elfogadásával. (Ezt követően annak, akinek elfogadtam a kommentjét, és ezzel regisztráltam, az újabb kommenteji automatikusan megjelennek majd.
Három ok késztet erre:
1/ Vannak akik vagy képtelenek felfogni, hogy álomértelmezést csak külön feleületen végzek, ahová befizetéssel lehet regisztrálni, vagy reménykednek, hogy hátha, vagy - és ez a legvalószínűbb - ahhoz is lusták, hogy olvassanak, és ezzel legalább nagyjából megnézzék, hova is írnak. (Túl sokan küldtek álmot ahhoz, hogy szűrés nélkül minden álmot értelmezzek.)
2/ Akad olyan is, aki zavaros és ingatag nézeteit, és ezzel identitását/önbecsülését olyannyira fenyegetve érzi, hogy a könnyebbik utat választva, gondolkodás helyett nézetei agresszív kifejtését álláspontom szidalmazásával elegyíti, elenyésző számban, és olykor számomra inspiratív módon (ami természetesen nem azt jelenit, hogy azért, mert olykor a szarból aranyat sikerül - sajnos csak metaforikusan - csinálnom, annak vagyok hálás, aki - szerencsére szintén csak metaforikusan a blogmba szarik).
3/ Néhény hónapja helyet adtam a kiváló szociálpszichológus Csepeli György blogjának is. A váltásra azért került sor, mert fizetett, született idióták, és önhibájukból azzá váltak, kötelességüknek érezték, hogy inadkevát beszólásaikkal nehezítsék a beszélgetést. Az átköltöztetett, és regisztrálttá tett blog beváltotta a reményeket, érdekes, és tartalmas - szinte zavartalan - virtuális beszélgetéseknek maradt színtere, lett színterévé.
Egy nyugtalan, Csepeli régi blogját látogatókhoz képest kultúrált olvasónak azonban nem volt türelme kivárni, hogy ott tegyem helyére kommentjét, az én blogomra is átmásolta. Semmi gond vele, elfér, még válaszolni is fogok rá, ha éppen nem lesz dolgom, szintén adott - szándékától függetlenül - egy-két ötletet. Többek között azt is, miért ne használnám én is azt, ami az általam üzemeltett másik blogon már bevált? Elkészült az ehhez szükséges felület is: ha tehát valaki nem látha ott viszont a kommentjét, ahová írta, itt kersse. Ha viszont ott látja viszont, ahová írta, onnantól kezdve megjelennek a kommentjei, mert egy komment jóváhagyása regisztrációt jelent a nem fizetős felületekre.