Ancsel Éva

Ancsel Éva keze, feje lába címmel írtam – kósza pletykák alapján – az alábbi, kurzívval jelölt bejegyzést. Most kezembe került a könyv. Nem baj, és nem sajnálom, hogy megíródott (sőt!). Fölkavaró, de kevéssé és kevésbé Ancsel Éva, hanem főként a visszaemlékezés írója (és Ancsel Éva mellett központi alakja) okán.
Legalább 70%-ban nagyon tiszta és hideg fejű (de ettől pontos) elemzés. 30%-ban nem, de ez nem Ancsel Évát érinti.

“Egy hírt hallottam arról, aminek nyomát az Interneten (remélem nemcsak még) nem találtam, hogy valami Léderer (innen a bejegyzés címe) könyvet írt és jelentetett meg Ancsel Éváról. Remélem, nem igaz a hírnek az a része legalább, ami a bejegyzés címét ihlette. Ha nem igaz, boldogan törlöm a bejegyzést. Amíg számomra kiderül (ha tud valaki valamit nyugodtan írjon, sőt köszönném), csak annyit ismerni volt (csakugyan) szerencsém. Kellő ideig ahhoz, hogy nyugodtan írjam, nagyszerű embernek. Nem hibátlannak, de nagyszerűnek. Aki a hibáit emlegeti – akár joggal – először használjon körömkefét; és ne csak a körméhez. Már abban az esetben, ha szándéka több a személyes bosszúnál – és főként annál, hogy nyilvánosan végezze el a kis és nagy dolgát.
Ami nem kis teljesítmény. Még manapság sem, de nem is összehasonlítható a címben említettével, és most nemcsak és nem elsősorban az írott életművére gondolok. Noha azzal különösen nem.”

4 hozzászólás

  1. 1. Klára szerint:

    Azt hallottam ez az.

  2. 2. Lux Erik szerint:

    Kösz. Akkor lássuk a könyvet!
    Aztán – pontosabban most – azon kezdtem gondolkodni, mi az hogy nagyszerű, és mi az hogy szar ember.
    Valószínűleg a szerencsétlenre és ennek al eseteként a szerencsétlen idiótára, és a nyomorult, mert kártékony idiótára, mibenlétük tisztázására is érdemes lesz/lenne sort keríteni.

  3. 3. Klára szerint:

    Mire gondolsz, a rövid könyvismertetőből következtetsz?

  4. 4. Lux Erik szerint:

    Nem a könyvismertetőből, csak (kisebb részben azért az alapján is) elgondolkodtam, és olyasmire jutottam:
    1/ Egy emberre vonatkozó ítéletünk vagy az hozzá fűzött valós relácuiónkról, így legalább annyira önmagunkról mondott ítélet, tehát amikor mást minősítünk, önmagunkkal is ezt tesszük.
    Szélsőséges formában az, hogy Hitler fasza srác volt, nem egy Hitlerről való elvi vita kiindulási pontja, hanem nagyon pontos kép arról is, kivel vitatkozunk, ha úgy döntünk, vitatkozunk.
    2/ Ami, mint Hitler esetében nem (valójában) a személyes relációra vonatkozó ítélet, az még inkább csak az ítélőre vonatkozik: fantázia, és ennyiben döntő részben projekció. A beszélő saját belső tartalmának (a Tüphonhoz hasonlatos szörnyetegnek, vagy a nálánál szelídebb istenibb lénynek) a kivetítése.

Hagyj üzenetet