A halál hűsítő szele és vihara
Lux közvetlen felkészülése és felkészítése (sok-sok előzmény után) azzal vette kezdetét, hogy ma egy (reklám okokból nem részletezendő nevű) üzletben észrevette, hogy egy a karján levő, alig látható anyajegy helyén talán tegnap, talán tegnapelőtt óta (amikor észrevette, hogy leüthette, és vérzik) egy borsónál (valamivel nagyobb) nagyságú (a bőrgyógyászati tankönyvek melenóma fejezetiből ismerős) vörös folt van. Lux démona (továbbiakban daimón) roppant elégedett volt Lux reakciójával (még picit csodálkozott is, már amennyire ilyesmi démonokkal megeshet) – és sok mindenben megállapodtak. A megállapodás részleteiről, majd ezt követően (vagy talán ezt megelőzően) a fenti címmel jelzett témáról (és főként annak referenciájáról) később, talán holnaptól írok.
2011. június 17. péntek - 8:40 du.
Ez még egyáltalán nem biztos, de ezt te is tudod. Orvoshoz azonnal, ha eddig biztosan nem volt ott folt. Tudok ajánlani nagyon jó bőrgyógyászt, ha kéred.
2011. június 18. szombat - 8:03 de.
Katalin: Erik ez tényleg ott van a karodon? Ha melanoma gyanús bőrgyógyász kell hamar:)
Erik Lux Köszönöm kérdésed, amelyre válaszom: igen, nő.(Nem biztos, hogy nőként, inkább magzathoz hasonlatosan, bár síkszerűbb.) Ps: Nem melanoma gyanús bőrgyógyász nem jó?
És elég, ha gyanús? 
Amúgy egyrészt persze, másrészt.
2011. június 18. szombat - 8:21 de.
Minának (1): köszönöm! – tényleg. Elég jót röhögtem – és külön köszönöm, hogy ha kicsit tekervényes úton is, de kommenteddel erre vezettél. Sajnos előtte kicsit tekeregni kell(ett).
erre jutottál? 
Másrészt: :-/ Harmadrészt: ez valóban nem, de (így, vagy másként) biztos. 
– és (remélem, nemcsak jelenleg) a módja valószínűségénél jóval érdekesebbnek tűnik a biztos hasznosítás(a).
Én arra tekeregtem először, hogy visszakérdezzek, egyrészt: (csak)
Mindjárt és először a szél és a vihar megkülönböztetése! – amivel (inkább fejben, semmint írásban), de szépen haladok.
Majdnem azt írtam, hogy rengeteg dolgom lett (ezek a rossz – valószínűleg a csecsemőkorig visszanyúló, de az emlékezetből csak “egyél már!-ként ismerős – beidegződések), holott épp ellenkezőleg! Sokkal kevesebb.
Ezt, a dolgok fogyatkozását sikerült – de ez nem az én érdemem – egyrészt szélként, másrészt a vihar – szerencsére (mert így végig tudom gondolni) most csak – lehetőségeként (majd ennek nyomán a testállapotok egyszerűségét) azonosítanom.
Nem másodszor (mert néhány dolog már ezt megelőzően eszembe jutott, csak még nem volt időm leírni, és nem ó fájdalom, hanem a fájdalom és a halál okán, ha sokáig halogatom, nem is lesz, így, ha nem haragszol, megyek is vissza szerencsére
jócskán megfogyatkozott számú, de még így sem biztos, hogy elvégezhető dolgaimhoz, ráadásul a zárójel után még ezt a mondatot is be kell fejeznem!). Szóval, nem másodszor, hanem most, ennek a válasznak az írása közben nemcsak az jutott eszembe, hogy annál is hiábavalóbb, mert a struccénál is jóval ostobább (a sürgetéssel továbbhagyományozott) viselkedés, ami a biztos elöl még csak nem is homokba, hanem az orvosok homoknál is szétpergőbb, mert biztosan hatástalan 
vélekedésébe dugja a fejét, nos, ez még annál is ostobább, mint amilyennek épp egy tegnapi, nem általam írt bejegyzés okkal állítja.
Holott.
Semmilyen hagyomány nem szól arról (és így nem amellett szól), hogy akár a halhatatlanság, akár az örök élet a halál megkerüléséve/megúszásával lenne lehetséges – már ha az egyáltalán, és azon röhögtem, hogy (visszakanyarodjak ennek a kommentemnek az elejére), hogy elképzeltem, amint a húsvéti miséről kicsoszogók – a mise által okozottnál is jóval nagyobb izgalommal – várják a keddet, hogy orvoshoz vonszolhassák még csak enyhén rothadó, inkább csak sajgó-nyilalló testüket, mert velük biztosan másként lesz, és szép, szép, sőt felemelő, amit hallottak, de nyilván van szebb is, és felemelőbb is. Például az, ahogyan a köpenye alatt csak (talán bugyit és) látható módon melltartót viselő (hatvamhoz közeledve mindinkább) nővér(ke) egy kartonból a nevüket recsegi, – mert ők következnek.
Hát… inkább fúgát nézek, pontosabban – egyelőre- toccatát néznék.
2011. június 18. szombat - 1:07 du.
Eriknek: Most akkor mész orvoshoz, vagy nem?
2011. június 18. szombat - 3:49 du.
Talán van valamiféle sorrend.(Nem föltétlenül.)
Ja, ez könnyebbnek tűnik, amikor meg már nem választás kérdése, akkor úgysincs visszaút, akkor marad a méltó halál. De, te még nem oldottad meg, amit kellett volna, ne akard ilyen könnyen megúszni!
-Először mégiscsak le kell győzni azt a félelmet, hogy megtudjuk az igazságot. Ugyanis, ha nem akarunk szembenézni azzal, amit az orvos mond az csak annak a jele, hogy még a bizonytalan is jobb,(könnyebb elviselni) mintha kimondják, hogy rák.
-Azt feltételezni, hogy úgysem tudnak segíteni: ez sem jó, mert, hátha tudnak. Elég akkor a végrendeleten gondolkozni, de akkor se feltétlenül, mert éppen a melanómából gyógyult Beata Bishop már harminc éve. Anno azt mondták neki, hogy 3 hónapja van hátra.
- Miért pont az lenne a dolog a halál előtt, hogy meg kellene írni bármit is. Minek?:)
- Azért azt a sort is szeretem, amikor Karinthy már a halott Elzának mondja. ” na ugye ki lehetett bírni?”
- Nincs olyan , hogy orvostudomány. Egyes emberek vannak, akik időnként megbetegszenek. A szerencsésebbek gyakori betegségekben, mert ott van tapasztalat, amiből akár tudományos következtetéseknek tűnő vélemény is leszűrhető néha. Nem mondhatod, hogy veled ugyanúgy lesz, de azt sem , hogy máshogyan.
- Nekem egy okos orvosnő azt mondta, hogy mindig vannak csodás gyógyulások is és olyannak tűnő emberek esetében, mint én vagyok, mint amilyennek látott engem. Jelen esetben ez azt jelentette, hogy mindent elolvastam, mindennek utánanéztem, sőt tudod magam is találtam ki, hogy mi a bajom. (Igaz előzetes orvosi vizsgálatok nélkül nem tudtam volna összerakni a ritka kór diagnózisát)
- Nem rég találkoztam azzal az orvossal, aki a rákos betegekkel foglalkozik. Tudod nem mentem hozzá terápiára, mert nem volt rá pénzem. Most egy mondatot mondott (gondolom a terápia végén ide kellett volna eljutnunk), de ehhez nem könnyű eljutni. Így szól! Csak az számít, hogy magadban mit gondolsz, hiszed-e, hogy meggyógyulsz, ha hiszed, akkor így is lesz.
- Túl könnyű megoldásnak látom, ha ebbe menekülnél, hogy elfogadod, hogy most te vagy soron.
2011. június 18. szombat - 7:52 du.
Ildikó (4)
Persze.
Mina (5):
minden pénzt megérné szakértőként a blogomhoz. Vagyonokat kereshetnénk, ha másokkal is így vagy. 
Tényleg várom a megoldandó feladatot! 
Mi az igazság? – amit az orvosok mondanak? Érdekes álláspont.
Mi a segítség, és ki felételezi, hogy nem tudnak?
Kinek ez a dolga, kinek az; kinek semmi.
Az, hogy nincs orvostudomány, meglep, de hogy én is Karinthyt parafrazeáljak, ha neked kedves Klára nincs, akkor nincs.
Azt, hogy velem mi lesz, (mint minden ember) részben tudom, azt fentebb vázoltam, részben nem, részben meg az előbbi tekintetében érhetnek meglepetések.
Biztos vannak csodás gyógyulások, noha nem azokat nevezném csodásnak.
Biztos meggyógyulni is jó. A kérdés csak az, meddig (jó). Tithónosz erről sokat tudna mesélni, ha tudna mesélni.
Milyen igazad van Klára! Szerinted azt sem fogadjam el, hogy halandó vagyok? Nekem úgy tűnik, és mintha inkább ennek elfogadásával lenne, akinek van gondja, nekem éppen nincs. Az időzítésnek pedig annyi jelentősége van – azt hiszem -, amennyire nincsenek rendben a dolgaink.
Azt nagyon nagyra rétékelem, hogy ennyire ismersz is, és át is látsz rajtam. Ha több időm lenne,
Ha megmondanád mit nem oldottam meg, sokat segítenél, mert talán válaszként megoldanám.
2011. június 18. szombat - 8:45 du.
Na tudtam, hogy ebből baj lesz, de nem baj!Nem baj, ha haragszol, s ironizálsz.
Az orvosok, ha őszinték, bizony ezt mondják, hogy nincs orvostudomány. Először meglepett, mára kezdem érteni.
Ismerős számomra az az életérzés amiről beszámolsz. Az egyik stációnak vélem a betegséghez való viszonyulás útján.
Mindnyájan halandók vagyunk, s azt hiszem még ezt is nehéz elfogadni, amikor odaérünk, hogy közvetlenül kell szembenézni a halállal, illetve ennek közelségével. A visszafordíthatatlanság állapota megkönnyíti az elfogadást, de amíg el lehet odázni pl. gyógyulással, addig nehezebb elfogadni.
Nem, természetesen nem ismerlek, de az írásaidat olvasom egy ideje, s követem a változásokat, a fejlődésedet. Érdemes volt eddig is. Köszönöm, hogy részese lehettem.
Senki nem oldja meg a feladatot teljesen, mindig van mit javítani.
A feladat valahogy úgy hangzana, hogy ne a halállal való incselkedésben találd meg az következő lépéseket, hanem a kapcsolatokban építsd azt az önmagad, ahová eddig elértél, hogy a szeretteid számára minél több öröm forrása légy.
Kérlek, ne haragudj, de elismerem, hogy bosszantani szerettelek volna!
2011. június 18. szombat - 9:06 du.
Erik, én nem mennék bele találgatásokba. Sokszor van úgy, hogy az ember elkezd félni egy olyan dologtól, ami ránézve csupán fikció. Aztán, amikor kiderül, hogy teljesen más a baj (jelen esetben betegség)forrása, akkor rájön, hogy teljesen feleslegesen parázta szét magát. Az ember tiltakozik a betegség, és a hal(ál) ellen. Ha elmész jövőhéten az orvoshoz, és egészen biztos vagyok benne, hogy rájössz, butaság volt azon filózni, hogy a vélt betegségnek milyen lelki háttere lehet, és ami még ennél is rosszabb, rögtön egyből a halálra, elmúlásra gondolni. Én majdnem biztos vagyok benne, hogy csak az anyajegy/szemölcs leszakadása utáni bőrréteg sérüléséről, gyulladásáról van szó, mait lekezelnek és kész. Egyébként azt gondolom, hogy felesleges és kifejezetten ártó beszéd/írás által bevonzani a halál/betegség szellemiségét.
2011. június 19. vasárnap - 1:20 du.
Minának (7):
Haragudni sem nem haragudtam, sem nem haragszom. Kicsit csalódott, az vagyok, hogy a haragot összekacsolod az iróniával. Mert persze, van közük egymáshoz, ahogy az üvöltő veszekedésnek (jó esetben csak pofozkodásnak) is van köze a szexhez de (általában, a szado/mazókat kivéve) nagyon nem ugyanaz.
Az orvosok őszinte véleménye sem érdekel jobban, mint a kevésbé őszinte véleményük (főként ha kevésbé őszintén ugyan, de a hivatkozott fiziológiai folyamatokat néhány mondatban megpróbálják érthetőbben összefoglalni), és főként nem a saját tevékenységükre való reflexiójuk.
Örülök, hogy nemcsak érzed, amit érzek, hanem saját fantáziálásoddal véled artikulálni, annak, hogy roppant pontatlanul, már kevésbé, de az ember legfeljebb önmagával szemben legyen maximalista.
Ott tévedsz (természetesen nem általában, és a legkevésbé önmagaddal kapcsolatban), hogy az általad részletezgetett nehézségnek a nyomait sem tapasztalom.
Életfelfogásod (az ember mint szeretteinek való örömforrás) duplán nem osztom. Sarkítva: 1/ nem hiszem, hogy az ember = orgazmusokozó automatával, 2/ ha mégis, akkor nem szűkíteném az orgazmusokozást azokra, akiket az ember “szeret”, mert 2/a a szeretetet legalább kettővel de összetettebb érzésnek gondolom (2/a/1 áttételnek kötődésnek) 2/b az általad javasolt úton/definícióval könnyen abba a (tükör)labirintusba tévedhet az ember, hogy szertett lény az, akit (kielégítek, mollosabb hangszerelésben, akinek örömöt okozok). Engedelmeddel nem kanyarognám végig (egy erről szóló beszélgetésben sem) ennek összes lehetséges kannyarát, inkább a lehetséges kijáratokat jelzem csak: 2/b/1 ugyanolyan élet, mint bárki másé, csak sokkal nyakatekertebb magyarázatokkal, 2/b/2 az (előbbinél valamivel tudatosabb módon, de szintén szinte élvezhetetlenül nyakatekert módon az) önmagunknak való örömokozásra való szűkülés, és szűkítése az általad javasoltaknak: kösz, nem.
Elismerésed köszönöm, igyekszem fejlődni, ha nem is feltétlenül az általad javasolt irányba, de hát különbözőek vagyunk. Szerencsére, különben még unalmasabb lenne a világ.
A halállal való incselkedés érdekes megközelítés. Mind az általad választott kifejezést, de főként az intencióját alapvetően elhibázottnak vélem.
Mint már írtam, nemhogy nem haragszom, szórakoztat a bosszantásod – és nemcsak (és főleg nem Rád, de) jellemzőnek tartom.
Uralkodik, uralkodik magán az ember, de mikor veszítse el önuralmát, ha nem a halálról beszélgetve? Ajánlom figyelmedbe a végső stádiumban levő haldoklók felkeresését, nekik lehet csak igazán jól beolvasni, és zavartalanul rájuk zúdítani mindazt, ami az ember fejében emésztetlenül kanyarog és kavarog. 
2011. június 19. vasárnap - 1:45 du.
Ildikónak (8):
Abban osztom álláspontod, hogy nem megyek bele találgatásokba. Abban kevésbé, hogy az ember “sokszor”, abban még kevésbé, hogy csak “olyankor”, abban pedig egyáltalán, hogy csak akkor, ha “szétparázta magát”.
Azt gondolom, hogy az ember (egyáltalán nem feltétlenül fölöslegesen, hanem) – abban a mértékben, amilyen mértékben ember – fölöslegesen, mert értelmetlenül (amilyen mértékben a csak biológiai törzsfejlődés egyik állomásocskájával azonosítja magát, olyan mértékben viszont – tévedése fenntartáshoz – elkerülhetetlen módon) fél.
Fel nem tett kérdésedre válaszolva: köszönöm kérdésed (nem a körülményeimhez képest, hanem azoktól némiképp függetlenül) remekül vagyok.
Nem hiszem, hogy azon filóztam volna, hogy a betegségemnek (amit nem tudok, hogy mi) milyen lelki háttere lenne (vagy teljes önkívületben írtam egy olyan bejegyzést, amire nem emlékszem), ha
tudnám sem hiszem, hogy ezen filóznék, mert, ha tudnám, akkor – nemcsak ebből következően – tudnám. 
A halálra elmúlásra gondolni, hogy rossz lenne? – embere válogatja, de legfeljebb addig mennék el, hogy van akinek kellemetlen, ami mármint a kellemetlenség rosszá, sőt fájdalommá fokozódhat, de hogy maga a gondolat… Nagyon meglepne, ha így lenne.
Kinek, és mit árt szerinted “beszéd/írás által bevonzani a halál/betegség szellemiségét”? Az erről való eszmecsere helyett azonban a “beszéd/írás” szintagma “beszéd/írás/olvasás” szintagmává való kibővíthetőségének a lehetőségét ajánlom a figyelmedbe, mert nem hiszem, hogy szerencsés lenne, ha Te Szalai Annamária szerepében artikulálnád a véleményem, én pedig az ő szellemiségével vitatkoznék, miközben van ennél jobb, és értelmesebb dolgom.
2011. június 19. vasárnap - 5:59 du.
YES!!!! Minának írt válaszod telitalálat volt, jót derültem rajta.
2011. június 19. vasárnap - 6:27 du.
Minának és Ildikónak: mindkettőtöknek köszönöm az eddigi, és ha írtok még, az ezt követő kommentjeiteket.
Sokat segítettek gondolataim pontosításában is, és rögzítésében (azaz stabilizálásában) is.
2011. június 19. vasárnap - 8:36 du.
Hát ebből nem lett termékeny beszélgetés. Sajnálom. Azt mégjobban, ha érzéketlennek, empátia hiányosnak érezted a kommentem. Éppen az ellenkezőjét szerettem volna elérni, mert soraidból úgy tűnt nem akarsz orvoshoz menni. Magam szerény eszközeivel erre szerettelek volna rávenni, hogy menj el, s utána ráér még az ember a többin gondolkozni.
2011. június 19. vasárnap - 8:53 du.
Na jó Erik, írok én még, és nagyon remélem, hogy el fogod tudni még olvasni, sőt hosszasan, bőven meg is válaszolod.
Jó egészséget! Egy barátod: Ildikó
2011. június 19. vasárnap - 8:53 du.
Katalin: A beavatkozás eredményeként helyreáll az adott változó normális értéke, de kileng a mutató egy másik változó esetében.” Azért ezzel egyet lehet érteni a betegséget kezelni kell, nem?
Erik Lux: Egy szóval nem mondtam, hogy nem megyek, de meglehetősen szórakoztató az az egyetlen valódi izgalom, ami az orvoslás mindenekfölötte/előttállóságát illető esetleges tagadás lehetőségét illető félelem okoz, avagy:
Szophoklész hallhatatlan sorait (pontosabban magyar fordításának Hölderlin fordításával pontosított változatát: “Sok van mi ungehauer, de az embernél nincs ungeauerebb“) parafrazeálva:
Sok van mi fontos, de – pláne ha van egy piros folt a karon – az orvoshoz való rohanásnál, és ezzel kultuszuk ápolásánál nincs, és nem lehet semmi sem fontosabb.
Katalin: Így még megfogalmazva sosem hallottam hogy ez a mindenekfölöttállóság izgalmi állapotot is kiválthat? De nem kellemetlen ugye?:) A tagadás az orvoslásra vagy a gyógyításra vonatkozik?
Erik Lux Én sem hallottam eddig.
Most, beszélgetés közben tapasztalom. 
Azt hiszem, az orvoslás kultuszára, amit a hit a gyógyítással (a gyógyulás vágyának eredményével/céljával) azonosít.
2011. június 19. vasárnap - 8:59 du.
Ildikó (14):
2011. június 19. vasárnap - 9:08 du.
Mina (13):
Kedves Mina, hogy mit érzel, az legalább annyira függ Tőled, mint attól, amit érzel. Számomra nemcsak termékeny, és roppan szórakoztató volt a beszélgetésünk is, hanem mint már írtam is praktikusan is hasznos.
Hogy úgy érzed, hogy én empátia hiányosnak és ki tudja mi mindennek nem érzem a beszéded, noha ilyesmiről egy kukkot nem írtam az oka (sok más mellett) legalább három dologban gyökerezhet.
(Amiként az utód megfoganása sem azonos egyik szülője orgazmusával sem. Van úgy, hogy egybeesik velük, de általában később szokott megtörténni/bekövetkezni.
1/ ami miatt a “magad szerény eszközeivel” ezt-azt el akarsz élni, és főként ami miatt, amiért hol ezt, hol azt a “magad szerény eszközeivel el akarsz érni. Más szavakkal irányítani.
Harmadrészt, amiért a termékeny beszélgetést – nem tudom miért – a szavaiddal kiváltott aha! élmény kommunikációjával, és álláspontod elfogadásával gondolhatod azonosnak. Van úgy, hogy olyan/az, van úgy, hogy nem.
2011. június 19. vasárnap - 9:47 du.
Az empátiahiány érzésed ebből a mondatból következtettem: “Ajánlom figyelmedbe a végső stádiumban levő haldoklók felkeresését, nekik lehet csak igazán jól beolvasni, és zavartalanul rájuk zúdítani mindazt, ami az ember fejében emésztetlenül kanyarog és kavarog.
”
Hát,igen, tényleg irányítani akartalak, az orvos felé vezető útra.
Termékenybeszélgetésnek azt gondolom, ha az egyik fél érvei képesek továbbgördíteni a másik fél gondolatait, mintegy megtermékenyítőleg hatnak azokra.
2011. június 20. hétfő - 1:23 de.
Kedves Mina, mit gondolsz, mi valószínűbb, hogy csakugyan haldoklókhoz gondoltalak küldeni, hogy gyötörd őket, vagy az, hogy a humorérzéked cserbenhagyott, és nem a hallásra, de az iróniára némiképp cserbenhagyott a füled? – egyrészt.
Másrészt mi mosolyogni valót találsz abban hogy az orvoslás felkent papnőjeként orvoshoz akartál iránytani? Örök életet, vagy vagyon osztanak, netán mennyei kéjt, aminek ismerője vagy, és mindenkinek csak minden áron ajánlani tudod?
Nem tudom. Nekem sok ötlet, és gondolat mellet derűre is okot adtál eddigi beszélgetésünkkel, amelyt remélem folytatunk.
2011. június 20. hétfő - 6:54 de.
Az idézett mondat ironikus formában azt az érzést fejezi ki (fejezheti ki, benne van az a jelentéstartalom), hogy érzéketlen voltam egy tünet miatt talán jogosan szorongó emberrel kapcsolatban. Mivel hiányzik a metakommunikáció ebből közlésformából, amit itt folytatunk, szerintem lehetett így is érteni, elfogadom.
A derű mindig jó.:)
2011. június 20. hétfő - 5:12 du.
Minának(20):
az ironikus kifejezés, ha nem csalódom, másodlagosan fejez ki. Elsődlegesen kibővíti az ironizált kifejezés referenciáját, hogy másodlagosan annak pontosításának szükségességét – inkább csak jelezze, semmint -kifejezze.
Tehát az ironikus kifejezés referenciáját pontosítani/értelmezni nemcsak poéngyilkosság, de kb. annyira adekvát, mint a légycsapót (célzókészülékként) elektronmikroszkóppal szerelni fel.
Ps: a légy nem a kifejező, hanem a kifejezés metaforja!. (Nemcsak az érzékenységeket kímélendő, és sértődéseket megelőzendő, hanem mert – és főként – csakugyan így van.)
2011. június 20. hétfő - 8:47 du.
Katalin: Végigolvastam a blogot,és egy kicsit megdöbbentett,hogy az orvostudomány nincs? Hiszen a tanulással, az örök kíváncsisággal ment a világ előrébb!Hiszen Michelangelo ,Leonardo, Vinciből titokban boncoltak, hogy tudásukat fejlesszék, és ezál…tal az orvostudományt is óhatatlanul segítették Tán ez is volt az egyik céljuk?Az emberi test tökéletes megismerése melyen a modern anatómia alapul és mely Barcsay művészeti anatómiájában oly szépen látszik is:)
Az tény, az orvosok midenekfölöttisége egy rossz társadalmi beidegződés is lehet, sőt tuti, és ezt kellene leküzdeni közösen, de ha kell, hát menni kell . Sajnos az emberek misztfikálják az orvoslást és ezzel az orvosokat is és aki ezt komolyan veszi hajlamos arra, hogy saját magát is misztifikálva egy felsőbbrendű lénynek higgye Ez nem jó irány, így nem lehet emberekkel foglalkozni ,ez mellékvágány, zsákutca.
2011. június 20. hétfő - 9:13 du.
Katalinnak (23) Azt, hogy Mina mire gondolt kommentjében, nem tudom. Az általa említett őszinte orvosokról viszont azt gondolom, hogy (kiknek csak) öregkorukra (kiknek hamarabb) feldereng, hogy ha egy segget beíratnának az orvosegyetemre, és kétszer annyi tananyagot öntenének belé mint jelenleg, akkor is lennének olyan esetek, amelyeket meg tudnak oldani, és lennének olyanok, amelyeket nem, és előbb utóbb minden esetből megoldhatatlan eset lesz, vagy jön a megoldott helyett egy “megoldhatatlan eset”.
Ha nem seggeket ültetnének be az orvosegyetemre, akkor eleve ennek tudatában ülnének be, és az eredmény ugyan nagyjából ugyanez lenne, de egyrészt jóval kevesebb hülyeségeket beszélnének, másrészt kevésbé lenne részben kacagtató, részben viszont fájdalmas a világnak az a szelete. Egyrészt nem viselkednének úgy az orvosok, mint az istent utánzó majmok, és ettől szomorúbb/kevésbé komikus lenne a világ, másrészt ha nem így viselkednének, akkor kevesebb fájdalmat okoznának, és jobban enyhítenék a kínokat.
De az orvosegyetemre mind nagyobb számban seggeket ültetnek be – mert nemcsak az orvosegyetemeken – terjed az a babona, hogy a tudás és a problémamegoldás között egyenesarányosság áll fenn, és ráadásul szigorú, így a képzés egyrészt a beöntésre kezd hajazni, és a képzettséget pedig azonosnak gondolják a beöntésekről kapott igazolásokkal.
Ezen nem hiszem, hogy közösen lehet segíteni. Zsák a foltját. A fájdalomtól üvöltő, szétrohadó teste kínjaira nemcsak némi enyhületet, de biztos gyógyulást kereső beteg, és saját létbiztonságáért (olykor szószerint, gyakrabban nem üres zseb formájában) küzdő orvos.
A hülyeség, pláne ha átlépte a tömegpszichózis határát, jóval fertőzőbb mint a legtöbb test betegség. Egyénileg némiképp, és fokozatosan enyhíthető.
2011. június 20. hétfő - 9:51 du.
Katalin: Egyetértek sok mindennel! Igen egyre több seggfej jut be az egyetemre és jön ki “rite” diplomával, amivel szignifikánsan nől a megoldhatatlan esetek száma /ami nem megoldhatatlan ,de rite képesítéssel az lesz!/ A megoldás az lenne ,ha a f…elvételin nem fizika példákat kellene megoldani/ mert soha az életben többé nincs rá szükség majd!/, hanem egy pszichológus mérné fel azt,hogy az illető lelkileg emberileg alkalmas -e a hivatásra, amit választott van-e.empátiás készsége vagy tényleg csak a kitömött zseb érdekli? És ha ez megvalósulna ,tán több nem seggfej is lehetne a gyógyításban és kevesebb fájdalomtól üvöltő beteg.
Lux Erik: pszichológia arra (lenne) alkalmas, hogy a seggek helyett (azért egy határ után robbanó) lekvárosüvegek mocskolják a padot.:-) Rajtad is múlik, a szerencsétlen miniszteren több, de neki ott van púpnak a hátán (a pártja mellett) a saját elképzelése.
Minden országnak olyan az egészségügye, amilyen (smink nélkül) az ország maga – a daimónom szerint legalább is.:-)
2011. június 21. kedd - 1:30 de.
Katalin (22)Az én vélekedésem megegyezik azokkal az orvosokéval, akik így fogalmaznak, le is írtam, tehát erre gondoltam:”Nincs olyan , hogy orvostudomány. Egyes emberek vannak, akik időnként megbetegszenek. A szerencsésebbek gyakori betegségekben, mert ott van tapasztalat, amiből akár tudományos következtetéseknek tűnő vélemény is leszűrhető néha. ” Ezen a kritérium rendszeren belül nem elégíthető ki a tudományosság fogalma. Természetesen sok ismeret és tapasztalat halmozódott fel az idők folyamán, amiben sok tapasztalatot, ismeretet a tudományból merített az orvoslás.
Ezen kívül az Erik által leírt folyamat(a mostani orvosképzésre vonatkozóan) is igaz, s egyetértek vele.
Azért szeretném azt is kiemelni, hogy vannak még nagyszerű orvosok is, akik valóban képesek segíteni, s meg is teszik azt.
Erik(20)
Az ironikus kifejezést, értelmezést lehet visszautasítani, ha a kiindulást tévedésnek tartjuk. A poéngyilkosság néha a poénkodás visszautasítása ezek szerint.
2011. június 21. kedd - 9:55 de.
Mina (25):
Ha nem lehet kielégíteni, akkor nem lehet kielégíteni. Nyilván a tudományosság szexuális kentaur, és az orvostudmány felé eső fele vagy nimfomán, vagy szatír. Mivel a gyakori betegségekre vonatkozó kijelentéseknél orgazmust imitál (“ezek a tudományosnak tűnő kijelentések”), valószínűleg inkább nimfomán.
Mérhető lenne ugyan műszeresen, hogy az orgazmus valódi, vagy imitált, de mivel ezek a mérések az embertudományra alapozottak, nyilván a mérési eredmények is nem tudományosak, hanem csak “tudományosnak tűnők” lennének. – és egyébként is, ha orvosok mondják! Bár… az meg mintha éppen hogy embertudomány lenne, így aztán nyilván az őszinteségük lehet a titok nyitja…
Leszögezéseddel természetesen majdnem maximálisan (pontosabban olyan mértékben) értek egyet (amilyen mértékben a leszögezés nem felszögezés, mondjuk egy keresztre).
A visszautasítás lehetőségét egyáltalán nem vitatom, sőt nem is vitattam! Érdekesnek találom. Lévén van egy kijelentés, aminek a (kijelentő által vélt) referenciáját az ironikus kijelentés, mint rávezettél kitágítja, és mivel mást nem tesz, ezért a kitágítás alapját (a Te szóhasználatoddal a kiindulását) valóban vissza lehet ugyan utasítani, de mivel az nem annyira gondolati, hanem maga az ironizáló, ezért egyszerűbb és érthetőbbnek vélem a bonyolult, és éppen ezért sántító gondolatmenetek helyett álláspontom helyett egyszerűbb is, jobban is megalapozott annyit mondani: (persze kulturált formában!) menj az anyádba, mert az általad választott (számomra kissé körülményes) körülírás csak azon át vezet el ehhez, ha az irónia és a poénkodás közötti kritériumot kezdjük el forszírozni, és ez ahhoz vezet, hogy kinek ennek a hallására, kinek annak a hallására van füle (és ennek reciprokaként a másikra süket). Ennek distancírozása meg csakugyan első körben a kedves mamához, második körben a neveltetéshez, így a kedves mama házasságához, harmadik körben a még kedvesebb nagymamákhoz, és így tovább ezen az úton egészen Évához és Ádám vezet (és kikerülhetetlenül, mivel ami ezt vitathatná, az embertudomány, mint közvetítéseddel őszinte orvosoktól megtudtuk, nem tudomány).
Ps: mielőtt megsértődnél, nem téged küldtelek (ironikus formában sem az anyádba és) az anyádhoz, hanem kijelentéseid referenciájának ironikus (de megalapozott) kibővítésével önmagam, és szívesen is megyek, mert az látnivaló, hogy néhány hitelved épp ezen a tájon manifesztálódott, és azokhoz (ahogyan az hitelveknél lenni szokott) körömszakadtáig ragaszkodsz, noha a vita eredeti tárgyához, azaz a fenti bejegyzésben írottakhoz annyi közük sincs, mint egy kocsmába betévedt prédikátor szózatának a kocsmában folyó beszélgetések tárgyához. Újabb félreértések elkerülése végett, nem Téged hasonlítottalak, hanem a beszélgetés többi megszólalását hasonlítottam, (de csak ironikusan)a kocsmatöltelékek beszélgetéséhez!
Érdekes téma egyébként, így engedelmeddel a Mina felkészülése csoportnál létesítek egy (Mina az orvoslásról címmel) bejegyzést, és ha kommentként leírod erről való vélekedésed, akkor talán egy ennél is érdekesebb – és szó szerint ott helyénvaló – beszélgetés kerekedhet belőle.
2011. június 21. kedd - 11:25 de.
Sorry! irritálóan okoskodóak, dehumanizáltak Mina megszólalásai.
2011. június 21. kedd - 12:26 du.
(Mari néni, a szomszédasszony üzeni):Itten pont az ózonlyuk alatt vagyunk, iszonyatos ultraibolya sugárzással. Az én fehér bőrömön jelentkezett kétszer is valami rémség, részletekkel nem szórakoztatlak. Orvoshoz akkor még nem tudtam menni, mert nem volt elintézve az egészségbiztosításom, és – noha ezt Magyarországon senki nem akarja elhinni -, a modern gyógyítás nagyon drága. Nagyon-nagyon csúnya dolgokat mulasztott el a “macskakarom” (uña de gato) nevű perui eredetű gyógynövény-kapszula szedése. Magyarországon is kapható, az EU bürokratái is hatásosnak nyilvánították. Bocs.
2011. június 21. kedd - 5:23 du.
Igaz gróf Széchenyi is megmondta “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel” És ebben a kormányban ott a miniszter Úr is! De mi egyszerű talpasok mit tehetünk? Miért kell nekünk is megszenvedni azt ami ott fent zajlik avagy sem?:(
Csak Széchenyit tudom erre is idézni, ha így lenne, nem is volna olyan kilátástalanság:”Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember.” Hát igen ,ezt lehetne követni tán?:)
2011. június 21. kedd - 5:35 du.
Ildikónak (27):
Téged (remélem még/egyelőre) irritál, engem szórakoztat – sokfélék vagyunk
(szerencsére). 
Ha a dehumanizáltat kifejtenéd, érdekes eszmecsere kerekedhetnék akár belőle – így csak a másik minősítése, amit ha viszonoz, ott vagyunk, ahol a beszélgetések értelmüket szokták veszíteni. 
Inkább ne. 
Nevezetesen: a halálhoz való viszonyról szól(na) három egymást követő bejegyzés, de valamennyi (Mina kivételével!) komment íráshoz is elegendő érdeklődést csak az váltott ki, amelyik egyiknek sem tárgya. Az orvosok, mint megoldás (noha erre tuti nem ők a megoldás). 
Megjegyezném, hogy Mina kijelentései talán azért irritálóak azoknak, akiket irritálnak (tehát nemcsak Neked), mert pontosan azt képviseli, amit az összes többi látogató, csak intenzívebben.
Tehát a halál (mint a Pavlov kísérletben a csengetés) az orvosok képét hívja elő, és a róluk való beszédkényszert váltja ki. A “többi“, ahogy a nagy angol költő mondatja egyik szereplőjével (magyar fordításban:) “néma csend“. Eddig.
2011. június 22. szerda - 2:51 du.
Lamarnak (28):
Ha másként nem megy, hallgatok Rád, és megkarmoltatom magam egy perui macskával.
Remélem nem lesz veszett. 
Facebookról átvett kommentre (29): ha már talpasnak érzed magad, tekints úgy a miniszter úrra (sőt…, de nem akarok blaszfémiát elkövetni) mint lábatlanra (nem a cementgyár helyszínének értelmében, bár…), mint aki (nem durva!) mozgatásra szorul. A “nem derék ember” újmagyarul úgy hangzik, “Hazaáruló! Hazaáruló!”, de ezzel nemcsak ott vagyunk, ahol a part szakad, hanem szakítjuk is. Mozdítani – és nemcsak és nem durván – miniszter urat.
2011. június 22. szerda - 9:16 du.
Az nem jön be, hogy az orvostudomány nincs mert van a beteg néha és ennyi! Hiszen ha van a beteg ,és az orvosnak nincs tudománya ,magyarán hiába koptatta az egyetemi padokat 6 éven át ,majd tanult munka mellett mint a güzü 4-5-évet a sz*akosodáshoz, akkor mi ez, ha nem tudomány? Ha nem tudja azt a tudományt,amit megtanítottak világhírű professzorok, akkor mit tud? Igen, fontos a lélek, sőt innen erednek a betegségek többnyire , de a test hibáinak kijavítása is fontos, a lélek gyógyításával egy időben És ezt akkor lehet jól végezni, ha az illető elsajátította az orvostudomány tanait, tud ,és halad a tudomány viharosan gyors fejlődésével együtt.
2011. június 23. csütörtök - 9:19 de.
Az utolsó reagálásból is látszik, hogy tényleg félre ment ez a beszélgetés. Közben sajnos ágynak dőltem ezért nem tudok hosszasabban válaszolni, írni. Olvasni könnyebb.
Sajnálom , ha Ildikót irritálják a hozzászólásaim, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Talán, ha konkrétabban megmagyarázná mire is gondol! Bár azt hiszem az is félrevinné a beszélgetést, úgyhogy attól tartok kénytelen lesz elviselni, vagy nem olvassa a hozzászólásaimat.
2011. június 23. csütörtök - 3:51 du.
Kedves Mina, sajnálom, ha megbántottalak a véleményemmel. Igazából a hozzászólásaid kifejezetten ebben a témában voltak számomra irritálóak, egy kicsit olyannak éreztem őket, mint amikor valaki túl objektív akar lenni, aztán átbillen a túloldalra. Nem tudtam és nem is értem most sem, mit értettél az alatt, hogy nincs orvostudomány?! Attól még, hogy számodra nincs, van. Másrészt, ha hinnél benne, lehet, hogy számodra is egyértelművé válna a létezése. Jó egészséget kívánok Neked:
Ildikó
2011. június 23. csütörtök - 7:42 du.
Minának (33):
Ebben Veled, a konkrét kérdésben Ildikóval értek egyet. Viszont érteni vélem az irritáció okát/eredetét, de ezt egy másik bejegyzésnél írtam (inkább) körül (semmint meg, mert ez a beszélgetés itt szerintem is félrecsúszott)
2011. június 24. péntek - 8:50 du.
Ildikónak (34)
Kezdem érteni Mina álláspontját (attól még nem értek egyet vele). Mindezt, és azt, hogy az orvosnaplóban kb. július végén teszem kö9zz, csak azért jelzem, hogy ne véld úgy, nem figyelek arra, amit írsz
(és válaszra sem méltatlak).