Az “első önkormányzati botrány” újabb stációja és köre
Nem volt kétségem, hogy jó nyomon indultam el a bejegyzésemmel, amit a botrány mibenlétéről (és ezzel természetéről) írtam. A legújabb fejlemény (ami az egyik, az ilyen irányú újsütetű érdeklődésemet felkeltő első botrányos eseményhez csak lazán – az egyik szereplő révén kapcsolódik) azt sejteti, amit a címmel is jeleztem, ahol botrány van, ott nem csak botrány van, hanem újabb és újabb stációkon és körökön át mélyül és terjed, akár a rákos daganat.
Mert meglehet, a polgármester úr ebben az ügyben végképp ártatlan, és egy összeesküvés áldozata, de ha van összeesküvés, ami a lejárató kampányt is képes ellene megszervezni, úgy az aligha független a botránytól.
Meglehet, hogy polgármester úr esetleg indulatosan nyilvánult meg szűk családi körben, azonban csak gyaníthatóan csak esetleges indulatossága, és még inkább az, hogy egy magánmegnyilvánulása országos visszhangot váltott ki, az előzőleg említettnél is kevésbé valószínű, hogy független az említett botránytól.
Azt sem zárom természetesen ki, hogy mindez puszta véletlen. Ám ekkor harap csak igazán a kígyó – méghozzá a saját – farkába, hiszen magának a botránynak a megszületését abból a gondolkodásból vélem és véltem levezethetőnek, ami a hisz a véletlenben, és a véletlenekben. Holott – csak valószínűleg sokkal inkább arról van szó, hogy a világ nem (egészen) olyan és nem (egészen) úgy működik, mint azt a helytelen gondolkodása miatt őújabb és újabb, egyre súlyosabb botrányokkal a végzete felé (csak és ezért szánalmas módon) sodródó tudja, pontosabban csak véli tudni.