A bennünk és általunk, nem(csak?) a Jobbikkal eleven náci
Előző bejegyzésemben a civilizációnkban (csakis általunk) eleven náci megnyilvánulásokra hoztam néhány – aligha túlbecsülhető – példát. (Ha csak nem azt képzelegjük, hogy nem Isten, hanem Himmler szelleme lebeg, és nem a vizek, hanem civilizációnk fölött.)
Három dolgot gondolok gondolok (egyelőre) ezzel (az előző bejegyzésben és kommentekben érintett jelenségekkel) kapcsolatban:
Amiként okkal beszélhetünk az antiszemiták esetében a bennük élő zsidóról, ideje, noha jóval nehezebb megpróbálni szembenézni a bennünk élő nácival. Eredetük (azok eredete, akik most bennünk élő zsidóként náciként gondolhatóak el a legegyszerűbben) feltehetően közel azonos, és csak egyik lehetséges viszonyuk az, ami öngyűlöletkén manifesztálódik.
A másik: okának és eredetének az előzőnél (legalább valamivel) alaposabb újragondolása, de ezt későbbre halasztom.
A harmadik: ilyesfajta tükröztetés, amire kísérletet teszek nem páratlan.
2010. április 14. szerda - 12:07 de.
Számomra ez így parttalanná kezd válni. Az antiszemitizmusból indultál, amit a bennünk élő zsidóra vezetsz (a hivatkozással) vissza és most felfedezed a bennünk élő nácit is…
2010. április 14. szerda - 12:21 de.
Annak feltételezése, hogy lelkünk legmélyének sem egyetlen lakója van régi hagyomány. (Dante pedig az akkorra mennyé és pokollá hasított mélység egyikének lakóját is egyenesen megháromszorozza!) Nemcsak ettől eltérő azonban (a nézőpontunk, és ezáltal) az álláspontunk!
Eltérő a nézőpontunk (ezáltal persze az is, amit látni vélünk), mintha – egy analógiával élve – Te a nem kóser ételeken belül az antiszemita ételek katalógusát igyekeznél megalkotni (egy ilyet vársz el), és ezen ételek közös genus fogalmát keresnéd, amiről én azt állítom, hogy az (bennük a közös, ami a kóser ételekkel is közös bennünk: az) hogy ételek, így (a kóser és nem kóser ételek létrejöttének) létrejöttük közös oka a táplálkozás(i kényszer).
Visszafordítva az analógiát: mindkettő közös oka egy mentális funkció: a(z idegen/saját) megkülönböztetés (végső soron maga a gondolkodáshoz szükséges pszichés struktúra kiépülésének némiképp) eltérő volta. Eddig azt hittem, hogy ennek (antiszemitizmusként és a judaizmus változásakénti) specifikációját a diaszpóra miatti saját/idegen közötti – az átlagot messze meghaladó mértékű – kölcsönhatás és kölcsönös akkumuláció okozta, ami egyrészt valóban így van/lehet, másrészt azonban ennek okai, a diaszpórának is és a zsidóság ennek ellenére való fennmaradásának (a nem/csak részleges asszimilációjának) is okai eddig csak vallástörténetinek tűntek számomra, de most kezd felderengeni, ennek a számomra eddig csak vallástörténetiként látható különbségnek a pszichológiai meglapozottsága (és megalapozódásának útja).
Nagyon leegyszerűsítve a saját/idegen megkülönböztetés lehetséges (részben valóságos, részben vélt – és ezáltal addig esetleges -) alapjának vallásként történő koncentrációja/szublimációja és ezzel lélektani rögzítése- és rögzüléseként, ami (nem fiziológiai, hanem kultur)antropológiai különbségek kialakulásával, majd hagyományként rögzült és kialakulása óta reprodukálódik..
2010. április 14. szerda - 1:04 de.
Látom, finomul az elmélet
2010. április 14. szerda - 1:12 de.
Mivel nincs ellenvetésed,
alighanem/valószínűleg.