A bennünk élő zsidó és náci I.
Egy Csepeli György által írt bejegyzésből ragadt meg a fejemben (az rögzítette) a “bennünk élő zsidó” kifejezés(t). Néhány napja mindannak, amit ennek ellentéteként náciként szokás emlegetni, olyan zavartalan továbbélésére hoztam, mert találtam (ha nem is jó, de) jó néhány példát, hogy meglehetősen világossá vált számomra – igaz csak a címadással jeleztem -, hogy a nácizás/fasisztázás legalább annyira szolgálja a baj elfedését, mint orvoslását. Vagy, hogy pontosabban fejezzem ki magam: tüneti kezelés csupán.
A bennünk élő zsidó és náci.
Lelkünk kettős determinációja (angyal és ördög) a kereszténységnél is régebbi (mindinkább hajlok azt hinni, nem) hagyománya (hanem – talán termékére vonatkozó – alapismerete) kultúránknak.
Mély.
Mély abban az értelemben is, hogy (számomra mértékadó módon) először Szókratész említi, (ő azonban részben érthető módon, részben kényszerű okokból még nem bennünk élő zsidóról és náciról, hanem egy mitikus szörnyről, és egy “Tüphonnál szelídebb és egyszerűbb isteni lény”-ről beszél a Platón dialógusában (Phaidrosz 230/a).
Főként pedig mély abban az értelemben, hogy róluk lelkünk (meglehetős) mélyének lakóiként ejt szót, akikkel az önismeret végén találkozhatunk. (Ha pedig ott nem jutunk el felismerésükig, akkor számtalan alakban az utcáikon, tereinken – teszem hozzá – egyelőre – munkahipotézisként.)
2010. április 16. péntek - 11:55 de.
hát persze. Apollón és Dionüszosz
2010. április 16. péntek - 12:09 du.
Hát persze! Apollón és Dionüszosz!
2010. április 16. péntek - 1:06 du.
Apollón – Dionüszosz
angyal – ördög
zsidó – náci
Mintha nemcsak ugyanannak lennének (mind antropomorfabb!), de (ettől?) mind kevertebb variánsai.
Apollón és Dionüszosz, bár féltestvérek, össze(téveszthetetlenek és főként )keverhetetlenek.
Az ördögök(képzete a) bukott angyalok( irányába “tisztult”, és ezzel összecsúszóba volt/van).
A zsidó náci és a náci zsidó groteszkül hangzik, de (ha ennyire tiszta formában még ritkán is, de mind erősebben) hallatszik, egyrészt. Másrészt egy másik kommentben folytatom.
2010. április 16. péntek - 1:13 du.
ez az alap, azután erre épülnek rá a csiportközi mátrixok, nálunk a zsidók vannak középpontban (gondolom a zsidóknál meg mi), de másoknál mások.
2010. április 16. péntek - 2:28 du.
Álláspontom szerint majdnem.
Nem erre, hanem ebből az alapból (nem épülnek, hanem) alakulnak csoportközi mátrixokat alkotó (abba rendeződő és a rendeződéstől ismét módosuló) elemek.
A mátrixok stabilitása (azt hiszem), az alappal való hasonlóságával arányos.
Álláspontom szerint zsidóknál (nagyrészt) a zsidók a vannak középpontban. (Már amennyire egy mátrixnak van középpontja!)
Inkább azt mondanám, hogy a zsidók a legkülönfélébb (csoportközi) mátrixok legállandóbb elemei, egyrészt. (Népek és csoportok jönnek, és elmúlnak…)
2010. április 17. szombat - 9:07 de.
én csak arra gondoltam, hogy a kisebbségi jobban sérül az ellene/rá irányuló előítélettől, mint egy többségi. a csoportközi mátrix más kisebbség-többség, és más egymással megegyező nagyságu csoportok közötti viszony esetében. az igazi probléma mindig a kisebbség/többség viszonyból keletkezik (vice versa)
2010. április 17. szombat - 9:43 de.
Persze, amit írsz, világos is, és igaz is. Azonban az is mind világosabb kezd lenni számomra, hogy ez a világosság inkább csak (és nem is lehet több) félhomály(nál), és ennek oka többszörösen is gondolkodásunkban rejlik:
az individuális mátrixok megszámlálhatatlanul végtelennek tűnő sorainak (megszámolhatóan végtelenné) rendezéséhez (az egyik! csak lehetséges!! kiindulási) alap lehet (például!) Szondi Lipót ösztönpárokról szóló elmélete.
1/ Az, amiről csoportközi mátrixként beszélünk, talán mátrix, de (funkcióját tekintve) kis részben (eredetét, és módosulását/alakulását tekintve pedig csak szinte elhanyagolható mértékben) csoportközi.
1/a Ha csoportközi lenne, akkor a két (csoport) mátrix(ának) szorzataként adódnék, de valószínűleg nem ez, hanem az a helyzet, hogy:
2/ Az alapra (erről külön bejegyzésben ejtek majd szót) első lépésben az individuális interakciók nyomán individuális (nagyjából) mátrixok épülnek, amit nevezhetünk és tekinthetünk egy-egy ember személyközi viszonyainak egy-egy emberben történő leképeződéseként.
Az individuális mátrixok módosulásának általános tendenciája – többek között és mostanság – fejlődéslélektanként is összegződik és főként íródik le.
3/ Az individuális mátrixok, amiket (eredetüket és funkciójukat tekintve, épp a Veled, igaz az egyik regisztrált blogomon folytatott eszmecsere nyomán kontextus helyett) tudatelőzetesnek nevezhetünk az alapnak megfelelően, tapasztalataik és hasonlóság alapján alakítják ki a (Szelf értelemben vett) saját (után) (az először csak a (nem sajátként) másik, majd ebből az idegen, majd a kettő kombinációjaként az ellenség/nem ellenség (későbbi) fogalmá(nak alapjá)t.
3/a A nagyjából a fenti módon (ki)alakuló individuális mátrixok (kezdetben alapvetően aszimmetrikus tanítóból, nevelő, majd oktató szándékúvá szelídülő) interakciók következtében részlegesen szinkronizálódnak (mind) hasonló(bb, de messze nem azonos!) szerkezetbe rendedződnek.
3/b Annál is kevésbé azonos szerkezetűvé (rendeződnek) mert (túl a részben genetikai eredetű, nagyobb részben az eltérő környezeti hatások okozta individuális különbségektől) egy-egy “mátrixnak” nem egyetlen másikkal “kell” szinkronba kerülni (a kommunikációhoz elégséges azonosságot kialakítania), de (különösen eleinte) annyival, ahánnyal találkozik (és ezzel eleinte többé-kevésbé meghatároz kapcsolatba is kerül).
4/ Ennek a szinkronizáció(k) sorozat(á)nak eredménye a csoportmátrix (régiesebb szóhasználattal a csoporttudat), de messze nem úgy, és nem oly módon, hogy az akár egzakt módon elemezhető, pláne nem úgy, hogy egzakt leírható lenne, hanem úgy, hogy a csoportot alkotó egyedek gondolnak valamit a csoporthoz való tartozásukról is, és magáról a csoportról is, és ebben (a csoport nevén túl) nem általában vannak közös elemek, hanem a csoporthoz tartozók közül legalább kettő mátrixának vannak közös elemeik.
A leglazább csoportot alkotó mátrixok (talán!) így írhatóak le (a leírásban i a csak individuálisat, a cs a leszármazási családdal közös elemeket jelzi): (cs’, i’, a, z), (cs”, i”, a, b), (cs’”, i”’, b, c), és így tovább (és a fentebb jelzetteken túl nem szükséges, hogy még egy vektorban előforduljon egy z-vel jelezhető elem!)
5/ Az előző sorban alkalmazott jelölések vektorként értelmezhetőek, azért beszélek mégis individuális mátrixról (és nem individuális vektorról), mert az ember(i tudat meglehetősen komplex, így a mátrixként való modellezésénél is nagyobb dőreség lenne vektorként való modellezhetőségével kísérletezni, akár egy komment erejéig is. Viszont az individuális mátrixban okkal feltételezhetünk egy szociális sort, ami ebből következően vektorként része a mátrixnak.
5/a Az első ránézésre
6/ Azért célszerű a “csoportmátrixot” csak a csoporttudat (intellektuálisan kezelhetővé egyszerűsítéseként, egyik lehetséges) modelljeként elgondolni, mert a csoportot, a csoporthoz való tartozásukat a csoportalkotók, csak másodlagosan gondolják. Elsődlegesen érzik, és ezeket az érzéseiket (vagy épp a csoporthoz való nem tartozásuk érzését) artikulálják (olyan) gondolatokként (ami a csoportból való kizártságuk érzését elleplezheti, és ezzel megváltoztathatja).
Összegezve: azt sejtem, hogy csoportközi mátrixról csak a különböző csoportmátrixokat képviselők/megtestesítők interakcióinak olyan (új) csoport(ot )képző eredményeként érdemes beszélni, aminek csak annyi hatása van az általuk képviselt csoportmátrixaira, amennyi a fateranalizálásnak egy háború kimenetelére. Befolyásolhatja, de ritkán, és még ritkábban meghatározó módon.
2010. április 17. szombat - 5:18 du.
nem hiszem, hogy ez túl érthető. azt sem hiszem, hogy egy malomban őrölünk (őrülünk). szerintem előbb volt a “szociális agy”, s utána az elme, szerinted meg fordítva. Dunbar vs…?
2010. április 17. szombat - 5:24 du.
Az érthetetlenségest sajnálom. Azt hiszem másként hívjuk (ugyanazt) a malmot.
és individuális. Ezeken a fiziológiai alapokon sok elő-elme működött (és működik közvetlenül a születést követően). Ezek az elő-elmék valóban szociális úton (eleinte főként az anya tükröző viselkedésétől) lesznek elmévé, de nem szociális elmévé, hanem annak egyéni variánsaivá.
Agy sok van, de mindegyik egy,
2010. április 17. szombat - 8:50 du.
szerintem ott követed el a hibát, hogy összekevered a lehetőséget és a valószínűséget. az ember csak a lehetőség szintjén individuum, a lehetőségből társas helyzetben lesz valószínűség.
2010. április 17. szombat - 9:13 du.
Lehetséges. Maradjunk a (lehetőség/valószínűség mibenlétéről/összefüggésükről folytatott teoretizálás helyett az azokhoz képest) konkrétumnál):
Az ember társas viszonyban születik – és csekély számú kivételtől eltekintve (akiket megölnek) – abban is marad, vagy kerül újra társas viszonyba (akiket kitesznek és árvaházba kerülnek).
Innentől annak vannak valószínűségei, hogy milyen elfogadottságú/státuszú lényként folytatódik az élete. Ezek a valószínűségek egy (majdnem) Gauss (harang alakú) görbe pontjait alkotják. További élete – ebből a szempontból – a majdnem Gauss görbén való elmozdulásként írható le.
Azért csak majdnem Gauss görbe, mert minden élet lehetőségei (és ezzel az elérhető státuszok valószínűsége) részben genetikai, részben környezeti okokból mások. (Hogy úgy mondjam, egyénre szabottak a görbék, de ennek inkább az ellenkezője igaz, az ember nem(csak) a görbén való mozgás szerint konstruált.)
Az egyénre érvényes majdnem Gauss görbék részben szinte csak szakaszai a Gauss görbének (a szakaszon túli mozgás valószínűsége a nullához tart) részben pedig egyénileg “fodrozott”.
Azonban a fodrozott (egyéni eltérést mutató) Gausu görbéken végzett mozgások mintegy kiegyenlítik egymást, és Gauss görbeként összegződnek.
2010. április 18. vasárnap - 9:43 de.
szerintem rossz nyomon jársz, a problémának semmi köze sincs a Gauss görbéhez (az mindig csak egy-egy tulajdonság megoszlására vonatkozik).
a probléma az egyén-közösség viszony természete, de itt láthatóan egy dogma foglya vagy s nyilván nem az én dolgom, hogy kiszabadítsalak.
2010. április 18. vasárnap - 10:28 de.
Dogmám, ha van, (szerencsére még) rugalmas (mert kimondatlan előfeltevések, remélem rendszere).
Fentebb azt írod: “szerintem előbb volt a “szociális agy”, s utána az elme”. Dogmám alakításához megfelelő elrugaszkodási pont az idézett mondatod, de annak értelmezéséhez, hogy, mint írod: a Gauss görbe “mindig csak egy-egy tulajdonság megoszlására vonatkozik“. Elkerülhetetlen három kérdés tisztázása, hogy a két idézett állításod közötti (nem dialektikus) ellentmondás oldódjék?
1/ Mi az a tulajdonság, aminek számossága a Gauss görbe egyik, illetve másik végén látható (és egyikét az értelmi fogyatékosokkal, a másikát a kiemelkedő képességgel rendelkezők számával szokás azonosítani)?
2/ Ez a keresett tulajdonság minek a tulajdonsága (a szociális agynak, vagy az elmének)?
3/ Melyik (a szociális agy és az elme) micsoda?
Visszafelé haladva, és közelítve előfeltevésem (talán nem dogmitizálásához, de pontosításához):
I. A szociális agy nem lehet azonos a fiziológiai aggyal, mint materiálisan adott biokémiai konglomerátum mert:
a/ az utóbbi hiányossága (priváció, mint tulajdonság) elégséges az értelmi fogyatékosság magyarázatához, de
b/ önmagában nyilvánvalóan nem elégséges Albert Einstein (és mások kiugró) szellemi teljesítményének magyarázatához, melynek létrejöttéhez szükséges volt a szellemi elődök szellemi teljesítmény is, tehát az, hogy az adott szellemi-társadalmi környezetben működhessenek.
c/ Főként a klinikaiból a biológia halálból átmenők agyának működése azt mutatja, hogy a fiziológiai aggyal való azonosítása (lehetséges ugyan, de) nem helyes.
II. A szellemi teljesítmény (még az előzőekből is) belátható módon (Einsteiné vagy bárki másé) egyszerre kollektív és individuális “termék”.
Ugyan némileg módosítandó álláspontod (mert nem a szociális agy “előbb voltát”, de elsődlegességét) igazolva Einstein képességei az általa művelt terület szempontjából korábban hiába, viszont (álláspontod elégtelenségét valószínűsítve) később – amikor más már elvégezte volna azt a szellemi munkát, amit most okkal az ő nevéhez kapcsolunk – a tárgy szempontjából mintegy feleslegesen lettek volna adottak.
Mindezek azonban csak hipotézisek, maradjunk a tényeknél. Einstein akkor élt, amikor, és az volt, aki.
Mit jelent ez az adott szempontból?
Azt, hogy a Gauss görbe jobb oldala azok szellemi teljesítményének a mindenkori valószínűségét jelöli, akiknél (az akkori átlagot meghaladó mértékben) egybeesik az, amit Te okkal (de nem a legszerencsésebb szóhasználattal) szociális agyként és elmeként különböztetsz meg, akiknek individuális szellemi teljesítménye közössé (a közösség által nemcsak elfogadottá, de a közösség szellemi hagyományának részévé) válik.
III. A “szociális agy” és az “elme” mibenlétére sok szót lehetne (és fognak is) vesztegetni, a fentiek alapján annyi azonban valószínűnek tűnik számomra, hogy sem egyik, sem másik nem azonos a biológia aggyal (ami az anatómiától kezdve, a genetikán keresztül, a biokémián át leírható), hanem legfeljebb annak funkciójára épül és részben vagy egészben biokémiailag, részben “hagyományként” részben akár genetikailag, részben pedig akár anatómiailag is tetten érhető változásokként rögzül és rögzítődik.
A rögzülés előző mondatban felsorolt (és nyilván részben bővítendő, részben pontosítandó) módjai közül a hagyománykénti rögzülés állhat közelebb ahhoz, amit Te szociális agyként, és az előbbiek ahhoz, amit elmeként emlegetsz.
IV. A valódinak, és ezért valóban megbeszélésre érdemesnek vélt különbségek:
IV/1 A szociális agy és az elme, az én szóhasználatomban inkább közös és individuális (melyek közös része alkot – elképzelésem szerint – közöset, és a közös részek különböző terjedelmének megfelelően – elképzelésem szerint – különböző kiterjedésű közösségek létét konstituálja. A közös legnagyobb kiterjedését nevezhetnénk talán kollektívnak, de ez még Isten fogalmával is legfeljebb csak megközelítettként – és mind kevésbé – állítható.)
IV/2 A közös és az individuális közül az előbbi elsődlegességét illetően nincs köztünk vita. Eltérnek viszont nézeteink abban a tekintetben, hogy a funkcionális elsőbbségből mennyire (szükségszerűen) következik (mennyiben jelent) kialakulástörténeti(leg) elsőbbség(et).
Számodra – az általad leírtakból úgy tűnik számomra – egyértelműen.
IV/3 Én azt mondom, hogy valahol a beszédkialakulás körül a beszéd kialakítói voltak/lehettek koruk Einsteinjei egyrészt. Másrészt azt is, hogy a beszédkialakulás, mint közösként rögzült, de elemei eredetét tekintve individuális esemény(ek) alakította át állatiból emberivé (és ezáltal létrehozta) a (szociális) teret, mely emberi térként rugalmas módon, de nyelvileg (is) rögzített.
2010. április 19. hétfő - 6:28 du.
az elme a tiéd, ha nem közösségben lett a tiéd, akkor üres és semmire nem való, ha közösségben lett a tiéd, akkor a Gauss görbe mentén leírható paraméterek mindegyikén állsz valahol, s ilymódon része lészel a szociális agynak, mely modern viszonyok között már messze több mint 150 résztvevő műve. Benned lesz a sok egy.
2010. április 20. kedd - 8:54 de.
A fenti kommenteddel kifejezettekkel három kiegészítéssel egyetértek.
1/ Rakjuk rendbe a szóhasználatot. Változatlanul a szociális elméről írsz, amiről (bizonyos szociális feltételek teljesülése esetén) a szociális agy részeként beszélsz.
1/a Szociális elmeként nyilván az agy anatómiailag azonosítható részének (a születés pillanatában, ha a magzati lét hatásától eltekintünk) inkább csak potenciális funkciójára gondolsz.
1/b szociális agyként pedig valami olyasmire (vagy annak egyik aspektusára), amit ligatúraként is szokás emlegetni.
Ne keverjük a szezont a fazonnal, a fiziológiai adottságot annak funkcióival (noha nyilván nem függetlenek egymástól), és a funkciót annak másik forrásával az embervilág(gá bővülő ingervilág)gal.
Ha azt mondod, hogy:
1/1 Agyunk (anatómiailag is leírható) részei olyan funkcióknak (csak a) lehetőségét hordozza,
1/1/2 mely lehetőségek (mára) a(z állatvilágban fellelhetőtől eltérő) társas viselkedés egyéni variánsainak kialakulásának is, és ezzel (az egyéni variánsok többiek által történő eltűrésének, és főként utánzásának mértékében)
1/1/3 a társas viselkedés módosulásának is forrásai, akkor ezzel messzemenően egyetértek, amiként azzal is, hogy:
1/1/4 Ezen funkciók működésének két feltétele van:
1/1/4/1 az adott, anatómiailag (is nagyjából) azonosítható részekkel rendelkező agy és:
1/1/4/2 az agy szervezetek által közvetített interakciója (más hasonló fejlettségű agyakkal), akkor mindezzel messzemenően egyetértek.
2/ a Gauss görbén leírható paraméterek summája maga is egy Gauss görbét alkot, mert:
2/1 A Gauss görbén leírható paraméterek az egyén (egyén-közösség viszony szempontjából történő) közösségi megítélésének különböző aspektusai.
3/ A fenti folyamat egy animális (épp a fenti folyamat által) humanizálódó kontextusban vette kezdetét, ezért a fentiek ha egyáltalán, akkor csak nagyon korlátozott mértékben igazak a folyamat kezdetére, ami:
3/1 A folyamat kezdete (ezekből a szempontokból) inkább szingularitásnak tekinthető.
A két eltérő (és folyamatosan változó terjedelmű) (animális és humán) kontextus hatását valószínűleg az individuál pszichológia érzés és gondolat/érzelmi és verbális struktúra összefüggésének feltárásával, a társadalomtudományok Gemeinschaft és Gesellschaft összefüggéseként közelítették meg.
2010. április 20. kedd - 10:19 de.
nem szociális agyról és elméről beszélek utóbbi egy fejben van, a másik sok fejben)
a Gauss nak nincs summája
2010. április 20. kedd - 10:43 de.
Tehát van olyan, ami nincs ugyan sem a Te fejedben, sem az enyémben, de a mienkben (a Tiedben és az enyémben) annál inkább? Noha kétségtelenül érdekes álláspont, nem osztom. Maradok annál, hogy a Te fejedben is, és az enyémben is vannak közös, és vannak nem közös elemek (és természetesen másokkal is hasonló, de nem azonos a helyzet, mert ami az egyik emberrel közös, az nem feltétlenül közös egy másikkal). Valószínűnek tartom, hogy közös elemeknek megfelelően alakul(hat)nak ki közösségek.
Ha Gaussnak nincs summája, akkor nincs summája. Viszont fogalmazhatok úgy is (fenti állításod folytatva, hogy ha) “a Gauss görbe mentén leírható paraméterek mindegyikén állsz valahol“, akkor ezek a “valahol”-oknak (OK, nem a summája, hanem) egyetlen, ezáltal szerkesztődő görbe pontjaiként való leképezései már csak azért is egy (újabb) Gauss görbét alkotnak, mert valamennyien egy-egy Gauss görbéről vétettek.
Mi értelme akkor a leképezésnek?
Annyi, hogy beláthatóvá teszi, hogy egy-egy ember különbözőbb szempontú megítélései olyan eloszlást mutatnak, amilyen az ősznépesség eloszlása egy-egy szempontból. (Makrokozmosz, mikrokozmosz – vagy talán ugyanaz a projekció, csak a vetítővászon más.)
2010. április 20. kedd - 12:32 du.
Gondolj egy régi szövegre, melyet nem olvasnak, de attól még megvan, s érthető (persze szöveg alatt bármi értendő, amit a kultúra teremtett). A Gauss görbének nézz utána, matematikai statisztika az egész.
2010. április 20. kedd - 12:39 du.
Gondoltam, és utánanéztem.
A régi szövegről azt gondolom, hogy a létrehozójának és/vagy a megrendelőjének (és/vagy a kettejük) fejében levő gondolatok objektivációja, ami azért értelmes valaki számára, mert ismerni véli azokat a nyelvi szabályokat, amelyeket a szöveg létrehozója alkalmazott, tehát mindkettőjük (létrehozó és olvasó) individuális tudatának részei.
Valóban matematikai statisztika. Ugyanakkor utánanézésem nem változtatott a görbék leképezhetőségéről fentiekben leírt álláspontomon, ami ugyan geometria, de az eredménye (nemcsak) statisztikailag értelmezhető.