Az újszülöttek táplálásáról
Egy ronda vitám kezdődött a pszichblogomon, ami miatt másra is használtam a frissen bevezetett moderációt, mint eredetileg gondoltam, és ami miatt új rovatot nyitottam.
Szerencsére.
Mert a vitát lezártam, a rovatra sem volt különösképpen szükségem, viszont ez juttatta eszembe, hogy azokat is érdekelheti, akiknek nincs kedvük/türelmük a terminólógiák, és főként az azokhoz kapcsolodó magyarázatok rengetegében bolyongani, hogy miért tartom kulcsfontosságúnak a szapotatás, de tágabb értelemben az újszülött táplálásának kérdését.
Azóta egy másik blogomon az alábbiaknál jóval pontosabban sikerült megfogalmaznom ezzel kapcsolatos álláspontomat. Egy kommentban, mely ezen a linken át érhető el..
Egyetlen mondatban összefoglalva, mert a mitológiaikus hagyományból szerintem az hámozható ki, amit a számomra mérvadó szakirodalom inkább csak sejtet, hogy ez alapozza meg a pszichés struktúrát. Akik esetleg sejtésem részleteire kíváncsiak, főként az előző két linkből tájékozódhatnak, de erre sincs különösebben szükség, mert egy a lényeg: az első hónapokban ez legyen a főesemény, és ennek megfelelően minél nyugodtabb körülmények között történjék, mert sokkal fontosabb(nak tűnik) annál, mint hogy - például - a baba álmát semmi se zavarja.
Ha jóllakottan sír, hát sír, jobb, mintha a táplálás körülményeinek zaklatottságától kimerülten “ájultan alszik”. Talán (én így gondolom. Pontosasbban úgy, hogy a hasgörcstől talán hamarabb és többet tanul, mint a kimerültségtől szinte ájult alvásból).